"Hektószám ömlik az országba az olcsó külföldi tej. A vásárló örül, a termelő nem." - írja a vs.hu FB oldalán
Eredetileg csak kommentelni szerettem volna a posztot, végül kicsit megszaladt a billentyűzetem:
Talán most egy olasz portálon éppen arról cikkeznek, hogy az olcsó magyar tej miatt újabb helyi gazdák mennek tönkre?
Ugyanis sokkal nagyobb mennyiségben exportálunk nyers tejet külföldre, mint amennyit importálunk, de nem csak az Unióba, hanem Közel-keleti országokba is feldolgozott formában, amiből természetesen profitál a termelő is, már amelyiknek sikerül kijutni a nemzetközi piacokra.
Utóbbiak jellemzően a fővárosban (tehát nem a termelés helyén) vagy nagyobb városokban, vásárokon értékesítik a viszonylag magasabbra árazott, általában minőségi, máskor "csak" kézműves jelzéssel illethető portékáikat. Valljuk be őszintén, hogy az 1000 Ft-os "trappisták" korában (Corában?) kevesen tudják hosszútávon ennek a többszörösét kiadni mondjuk sajtokra, még ha tényleg sokkal-sokkal jobb is. Vagy ha mégis, akkor csak ritkábban és kevesebb mennyiségre, szerintem legalábbis.
Talán amolyan köztes út lehet Cserpes István modellje, aki tejivó-hálózatával teremtett konkurenciát még a nagy gyorsétterem láncoknak is.
Akár idehozzák, akár mi visszük ki, azért kíváncsi lennék, hogy matematikailag levezethető-e, hogy ez az akár több ezer km-es utaztatás (+hűtés!), valamint az így rárakodó logisztikai és egyéb extra rezsi- és feldolgozási költségek mellett hogy éri meg mégis? Ha ez nem lenne, akkor mennyivel kevesebb kamion lenne az utakon és mennyi emberrel foglalkoztatna kevesebbet az iparág?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.